Jézus végigsímit a koponyáján

A körút és a fasor sarkán...

A körút és a fasor sarkán
két mankóra támaszkodva
vár rám Jézus.
Megeszünk valamit együtt a közelben
van egy kis bisztró az erdő szélén.
– Először jövök ki, mióta elestem – mondja Jézus.
Araszolunk a járdán
Jézus ingatag lépteihez igazodom.
– Hoztam málnát, miután visszajöttünk,
megesszük a teraszon.
– Az aranyrácsos cellám teraszán?
Jézus neheztel ránk, amiért
bedugtuk egy luxus-idősotthonba.
– Igen, a teraszodon.
– Itt csak búslakodom – mondja Jézus.
– Pedig szerintem kedves hely.
– A legrosszabb helyek legjobbika.
Aztán elhallgat.
Igaz, ami igaz, Jézus agya kicsit lelassult,
mióta idősotthonban lakik.
 

Jézus végigsímit a koponyáján...

 

Jézus végigsimít a koponyáján,
olyan lett a fejem, mint a pitypang.
Most ért véget a kemoterápiája.
Csupasz fejbőrén
fehér pihék sarjadnak.
Szeretem a pitypangot
a virága maga a nap,
bolyhos gömbje
akár a hold,
röppenő pihéi
csillagok.
Mikor a pitypang kifehéredik,
egyetlen fújásra
szétrobban bóbitája.
Jézus nevetve felteszi széleskarimájú szalmakalapját,
most fényérzékeny vagyok mondja Jézus
és remegek.
Aztán belecsobban a napsütésbe.
 

Kicsit fázom...

Kicsit fázom kicsit éhes vagyok kicsit szeretlek
elfáradtam kicsit csak egy kicsit
a kicsi az nem túl sok a kicsi nem sok ám
csak egy kicsi épphogy egy kicsi
jól vagy? jól csak egy kicsit szóval feleled kicsit
kicsit nagyon kicsit kicsit kicsit jó csak egy kicsit
tényleg jól csak egy kicsit
itt Belgiumban mindenre azt mondják hogy kicsit
kicsit Jézus vagyok kicsit így vagyok kicsit úgy
vagyok és sosem fázunk nagyon mindig csak
kicsit fázunk és sosincs nagyon melegünk mindig csak
kicsit van melegünk kicsit esik is mindig épp
kicsit sietünk kicsit stresszelünk kicsit mindig
csak kicsit és kicsit alszunk kicsiket hogy aludtál? hát
kicsit izé kicsit kicsit
a kicsi az nem túl sok a kicsi nem sok ám
ez van hogy nem nagyon csak kicsit ici-
picikét még annyit sem csak kicsit aztán vannak
nagyobb picikék meg icipicikék de főként kicsi
néha kicsit több máskor kicsit kevesebb ez már kicsit
túlzás kicsit már sok kicsit szenvedélyesen kicsit
bolondulásig de főként kicsit simán csak egy kicsit
kicsit így kicsit úgy kicsit így-úgy
kicsit szereeeelmesen kicsit ez kicsit az
kicsit jól vagyunk vagy kicsit elutaztunk
hajrá hajrá kicsit üdv
szól Jézus.
 

A lassúlás lakomára hívta...
 

A lassulás lakomára hívta Jézust, és az asztalnál minden nesz
meghitten csendült a fülébe, minden megfontolt lépés a járda
ezernyi változata minden loccsanás moha penész, minden
járókelőként tovasuhanó fiú vagy lány és minden halott
és minden élő, egyszerre mind ott tolongtak.
Nem volt többé rendezőelv: a lassulás világa a csigáké a sántáké
a szamaraké a félkegyelműeké a labilisaké a sebzetteké a betegeké
a zakkantaké, ez a világ arra tanít hogy élők és holtak mind
egyszerre léteznek.
És szólt Jézus a lassulás asztalánál ülve:
Korunk innen nézve szinte száguld, ám sűrűsödésében évszázadok
történései torlódnak össze. Az idő valójában nem más, mint egyetlen
lehelet, egyetlen végtelen lehelet, mely átsüvít az univerzumon,
a mozdulatlan univerzumon, melynek mind lakói vagyunk. Földünk,
az emberiség, az állatvilág története csupán egy villanás. Mi, élők
és holtak, állatok és növények és ásványok, mind a hatalmas
galaxis egyazon pontján helyezkedünk el, mondta nekem a lassulás.
Egyetlen elképesztően tömény pontban élünk mindannyian.
És Jézus dalt dalolt:
Tenyeremen itt az idő
mindig és soha
egy és ugyanaz,
élők és holtak,
kövek és állatok,
növények por hamu,
tűz víz föld levegő
itt a tenyeremen
egy és ugyanaz.
Ebben a pillanatban a járdán
egyszer csak előgurult
ki tudja, honnan
egy bolygóforma
apró golyó.
Jézus felállt az asztaltól,
felkapta a gömböcskét,
zsebre vágta
és elballagott.



Laurence Vielle francia-belga költőnő, színésznő 1968-ban született Brüsszelben. Színész- és bölcsészdiplomája birtokában előadóművészként dolgozik, maga és mások írásait mesterien tolmácsolja. Lírájával szorosan kötődik a szóbeliséghez, örömest működik együtt zenészekkel, képzőművészekkel is. Írásműhelyt vezet, színpadon játszik, rádiózik, rendhagyó irodalomórákat tart. Gyakorta viszi be a költészetet börtönök, pszichiátriák, idősotthonok falai közé. Számos kiadónál, többek közt a Maelström és a Castor Astral égisze alatt publikál. 2016-ban ő volt Belgium Nemzeti Költője. Előszeretettel emlegeti magát, PUP-ként (poète d’utilité publique), azaz magyarul KHK (közhasznú költő) gyanánt. Itt közölt versei 2025-ben jelentek meg a Les vies de Jésus című kötetben, az Abrapalabra kiadónál (Amay, Belgium).